Életünk a Mesefaluban két síkon zajlik majd. Az egyiket a hétköznapok töltik ki. Fenn kell tartani a kibővült család működését, amiben mindenkinek kialakul a szerepe. Nekünk, később jövőknek, be kell kapcsolódnunk saját lehetőségeinkkel. Főzés, bevásárlás, takarítás, mosás, teregetés, stb. – szóval házimunka, ami mindenhol van, ahol az ember él és persze a gyerekprogram,. Mindezt újra kell tanulni az itteni körülményekhez alkalmazkodva. A második nap – a jó emlékeket felidézve – főztünk közösen egy jó kis paprikás krumplit. 
Életünk másik síkján a Mesefalu programmal foglalkozunk, abban élünk, egyelőre nagyobb részt egy elképzelt világban. Tervezgetünk, hogyan folytassuk, mi legyen a következő lépés. Nagyon sok az ismeretlen, többfelé indulhatunk el: közösségi részek, lakókabinok, egy komplett kis lakóház magunknak és egyben minta a társulni szándékozóknak. A beszélgetések eredménye alapján az utóbbi lépés látszik megerősödni, ami az eredeti terv is volt.
Az építkezés kezdetétől napirenden volt egy kisteherautó vásárlása a sok szállítási feladat takarékos megoldására. Most adódott egy alkalom, egy 18 éves, munkaképes Toyota T100-as megvásárlására. A sokat látott darab nálunk még jó szolgálatot fog tenni az építőanyagok szállításában. Már másnap ki is próbáltuk, elszállítottuk a kukákban és műanyag zsákokban gyűjtött szemét elszállítására a Mesefalutól kb. 10 km-re lévő szelektív közösségi gyűjtőhelyre. Szemétszállítóként először, teherautó sofőrként másodszor próbálhattam ki magam. Annak idején – 1960-as évek végén – első gépjárművezetői jogosítványomat teherautóra szereztem meg, amit végül színtévesztésem miatt nem kaptam meg.
Utolsó kommentek