Még mindig Hanmerben vagyunk, ahol a fürdőn kívül is töltöttük az időt. A két nap alatt kétszer 3 órát élveztük a termálfürdő áldásait. A kisváros – mint már említettem – egésze üdülő. Minden ház vagy állandóan ott nyaraló lakók otthona, vagy pihenés céljára kiadó. A főutcán kívüli kertvárosi rész mind a pihenést szolgálja.
A városban egyetlen taxit láttunk, nem is akármilyet: lovas taxit. A szakállas kocsis a kiwi-k jellegzetes köpenyét és kalapját viseli. Többnyire a fürdő körül lehet megtalálni, minden bizonnyal a vendégeket hordja a fürdő és a szálláshelyek között. Egyes szállások gyalogosan messze, kocsival pedig közel vannak, s a központban, csúcsidőben nincs elég parkoló. 
A főutcán mindent be lehet szerezni, mindent el lehet intézni. Sorakoznak a büfék, éttermek, kávézók. Van egy komoly szupermarket, ahol élelmiszereket lehet venni. Jó néhány ruhabolt nagyon magas árakkal, szép, minőségi, de komor ruhákkal. A színes ruha itt egyáltalán nem divat, inkább ritkaságnak számit. Inkább komor, sötét, szürke ruhákat hordanak az emberek. 
Van néhány ajándékbolt – európai szemmel – giccsekkel tele, nagyon magas áron. Kevés holmit (pl. könyvjelzőt, hűtő mágnest se) kapni 10 NZD alatt. Az emberek nézegetik inkább az ezerféle, roppant találékonysággal kiagyalt és teljesen felesleges, de csillogó és villogó csecsebecséket, ostobaságokat, esetenként megdöbbentő ízléstelenségeket (egy példa: töltényekből összehegesztett tank makett). 
Egymást érik a különböző szórakozási lehetőségeket kínáló irodák, kölcsönzők. Lehet bérelni kerékpárt, négyszemélyes kerekezőt (egyik képen látható, amilyen nálunk is van némely helyeken, s jól bejárható vele a városka), quadot, kínálnak mindenféle extrém sportot a közeli hegyekben (van Hanmernek reptere is), helikopter túrát, ejtőernyőzést, vadvízi túrákat, lovas és hagyományos kirándulásokat. 
Mi az erdei sétát választottuk, s nem csalódtunk, az erdő legalább 40-50 m magas fenyőfák tetejét nem is láttuk már. A könnyű eső ellenére is sokan túráztak, hegyi kerékpároztak az erdőben, kutyát sétáltattak. Az ittenieket egyáltalán nem zavarja az eső, csak ha nagyon erős már, akkor kapnak elő esernyőt, vagy bújnak esőkabátba, de ilyet alig láttunk. 
A két nap bőven elegendőnek bizonyult, hogy kiélvezzük a fürdőt, megismerjük a várost és környékét is. Jó érzés volt minden esetben visszatérni kényelmes szállodai apartmanunkba, ahol főztünk egy jó, tartalmas zöldséglevest két napra, kivettünk a szállodai videotékából két jó filmet (egyik Audrey Tatou, a másik pedig Robert de Niro és Jean Reno főszereplésével), amelyeket esténként néztünk meg. 
A TV-ben a helyi adókon (NZTV és Maori TV, egyéb helyi állomások) kívül a SkyTV-n keresztül 40 állomás érhető el, közöttük az általunk is jól ismert néhány (CNN, BBC, történelmi, természeti, utazási, stb. csatornák), így a világ hírei is eljutottak hozzánk. Folyamatosan volt internetünk – nem a legjobb, de azért használható, időnként elakadtak a feltöltések – így beszámolhattunk az eseményekről, leveleztünk és skype-oltunk reggel és este. 
A két nap így telt el, különösebb kalandok nélkül. Pihentünk, de tanultunk is sokat az itteniek szokásairól, az emberek közötti kapcsolatokról. Bár figyelmeztettek, hogy itt, az általunk megszokott előzékenység, udvariasság (pl. a férfi előre engedi a nőt az ajtóban), kedvesség nem szokás, mégis azt láttuk, hogy ez nagyon helyzetfüggő, s meg lehet lágyítani az embereket mosollyal, szívélyességgel. 
Nem egyszer ki tudtunk váltani nagyon barátságos reakciókat teljesen idegen emberekben az utcán, boltokban. Sehol nem voltak nyelvi nehézségeink annak ellenére, hogy az elkapott beszédtöredékeket nemigen értettük. Ha viszont velünk beszéltek, akkor sehol sem volt semmilyen megértési problémánk. Megtanultuk: szívélyes emberi viszonyok között a megértés is sokkal könnyebb. 
Bár nem érezzük magunkat otthon ebben a környezetben, mégis megvan a kellő biztonságérzetünk. Sehol sem számítottunk eddig az utunk során meglepetésekre, s nem is ért semmilyen váratlan dolog. Annak ellenére sem, hogy az utat, a programot nem tervezetük meg előre. Bár ez az ország nekünk kicsit rideg, meg kell állapítanunk, hogy nagyon jól szervezett, körültekintő, biztonságos. 
Most jártunk először huzamosabban gyalogosként városi környezetben itt. Azt tapasztaltuk, hogy itt az utcán a gyalogos a császár. Az autósok már messziről fékeznek, ha csak az átkelés szándékát is látják a járdán lévők részéről. Nem élnek a lehetőséggel, hogy gyorsan átmenjenek, mielőtt a gyalogos lelép a járdáról. Ez is része a maximális biztonságra törekvésnek, amely nem csak a közlekedésre érvényes, de arra rendkívüli módon.
Utolsó kommentek