Szóval, Hanmer. 1000 állandó lakosa van, mindenki közvetlenül, vagy közvetett módon a fürdőt, fürdőzőket szolgálja ki. Itt nagyon sokféle szórakozás megtalálható a fürdőn kívül is: túrázás, lovaglás, kerékpározás, quadozás, golf, minigolf, repülés, ejtőernyőzés, stb. Első utunk mindezekkel dacolva a fürdőbe vezetett. A szállásunkon mindenkinek adnak egy-egy nagy törülközőt a fürdőhöz napi használatra, s ha esik az eső, akkor egy nagy esernyőt is. Egy kétnapos jegy személyenként napi 15, azaz 50 NZD, azaz 7500 Ft (az egynapos 18 NZD, ha egyszer meg akarjuk szakítani a fürdőzést, akkor 23 NZD), a hazai fürdőviszonyokhoz hasonló. Az öltözködés külön férfi és női részekben történik meglehetősen rideg körülmények között (nincs fűtés), s vannak családi öltözők is. 
Érdekes ruhaszekrény megoldást alkalmaznak (képen is megörökítettem): a holmit teljesen nyitott fakkokba kell behelyezni, amit mindenki lát a medencékből. Senki nem vigyáz külön a cuccra, vagyis mindenki időnként ránéz. Feltételezik, hogy nem nyúl senki más ruhájához. E mellett vannak zárható, 1-2 dolláros érmékkel működő értékmegőrzők is azok számára, akik nem bíznak a nyitott tárolásban. Mi az előbbit választottuk, mert nem hoztunk magunkkal a fürdőbe értékeket (a fényképezőgépet és a hitelkártyát kivéve, ez volt a kockázat). 
Már az i-Site-nál (lásd az előbbi bejegyzésben) kaptunk egy fürdőről szóló prospektust. Nagyjából tájékozódtunk, s mégis minden nagyon bonyolultnak tűnt elsőre. Sok medence van 41 C foktól 28-ig, csak egy részük a kénes gyógyvizes. Először a háromszintes, családi jellegű, forró gyógyvizes medencéket látogattuk meg. A legfelső a legmelegebb (41 C fok), 20 percnél tovább nehéz kibírni. Innen mentünk az alsóbb szintekre, az egyre hűvösebb medencékbe. 
Közben esett az eső a fejünkre, különösképpen nem zavart. A második napra Mari kitalált egy megoldást, nylon szatyorból csinált turbánt, így szárazon maradt a feje. Sem különösen csúnya, sem feltűnő nem volt, miután mindenféle fejfedőket hordtak az emberek a simléderestől a kötött sapkáig, csak éppen úszósapkát nem viselt senki. Az indiai vendégek, közöttük a nők teljesen felöltözve fürödtek (az egyik képen bal oldalt állnak a vadvízi medence lépcsőjén és nézik a férjeiket, gyerekeiket ahogyan szórakoznak), például fekete turbánokat viseltek. 
Az egyik különösen kellemes medence csoport, a csak felnőttek számára igénybe vehető vízi terápiás fürdő. Három egymásba folyó vizű kerek medencéből áll ez is, különböző szinteken helyezkednek el. Az enyhétől az iszonyatosan erős víz alatti masszázsokkal, amelyek a test minden részét elérik. Kellő számú hely van, így mindenkinek jut kényelmesen, még a hétvégi nagy tömegben is. Az egyik medence kifejezetten pezsgőfürdő, olyan erősek a masszázsok benne. Van olyan is közöttük, amely végig masszírozza a gerincet, mégpedig akkora erővel, hogy a korlátban kell kapaszkodni, hogy ne lökjön el. 
A sziklafürdő rendszer egy nagyobb tóból és a vele összeköttetésben álló köves lagúnából áll, felett itt-ott hidacskákon lehet átmenni a fürdő távolabbi részeibe. A gömbölyű kövekkel szegélyezett lagúnában számos romantikus kiöblösödés van, ahol kisebb csoportok, családok, párocskák tudnak meghúzódni a 36 fokos vízben. Ez inkább a fiatalok kedvelt helye, mert csúszni, mászni kell a sekélyebb vízben a kövek között. 
A lagúnán túl található a már említett 28 C fokos vadvízi áramlat, s mellette egy nagy verseny úszómedence. A folyamatosan működő vízforgóhoz adnak egy műanyag úszódeszkát, ráhasalva egészen nagy sebességgel1 lehet haladni. Még távolabb a főbejárattól van a gyerekparadicsom. Az egyik medence a kisebbeknek, kisebb csúszdákkal (az egyik egy gyík, amelyiknek a szájába kell beülni és a gyomrán keresztül lecsusszanni), egy pedig a nagyobbaknak egészen nagy – távolról kifejezetten félelmetesnek tűnő – csúszdákkal. 
Van még három nyolcszögletű, részben fedett meleg medence 41 és 36 C fok közötti hőmérsékletekkel. Ezekben nem gyógyvíz van, eléggé klórosnak érződik. Viszont részben fedettek, így esőben – ami errefelé igen gyakori – is kellemesek. A biztonságra nagyon vigyáznak. Minden medencecsoporthoz külön úszómester (lifeguard) tartozik. Komolyan be vannak öltözve, s mindenféle felszerelés lóg rajtuk, beleértve rádió adó-vevő berendezést is. Mókás, ahogyan nagy esernyőkkel járnak a medencék között, amikor esik az eső. 
Nagyon készségesek, felvilágosítanak, eligazítanak. Ha bármilyen rendellenességet tapasztalnak azonnal, udvariasan, de határozottan fellépnek (sípolás nincs). Ha például a csak felnőtteknek engedélyezett medencébe gyerekforma betéved (ilyen a vízi terápia medence), rámutatnak, s újukkal integetve kihívják. Ha a gyerek nem venné észre, a felnőttek figyelmeztetik. A gyerekek szó nélkül engedelmeskednek, szemrehányás nem hangzik el. A rend helyreállt.
Majdnem minden medencét kipróbáltunk szép kényelmesen, hallgattuk a hangosabb helyiek beszélgetéseit, s nagyon keveset értettünk belőle a számunkra igen szokatlan nyelvjárás miatt. A mi magyar beszédünkre – bár többnyire igen közel ültünk a többiekhez – senki sem figyelt fel. Kevesen mosolyogtak. Előfordult azonban egyszer, hogy köszönés nélkül elkezdett valaki beszélni hozzánk. Észlelvén, hogy velünk nem lesz folyamatos a beszélgetés, szintén köszönés nélkül odébbállt és mással kezdtek dumcsizni. Ez nem az a hely számunkra, ahol ismeretségekre lehet szert tenni. Nem is kerestük persze az alkalmat. 
Utolsó kommentek