Ki gondolta volna, mennyire számontartja a mi kis falunk (2000 lakos), Pázmánd, hogy "gyüttmentjei", akik mi vagyunk (mindössze 5 éve lakunk itt), milyen hosszú útra készülünk. Ahogy elkezdtünk búcsúzkodni, betérve ide és oda, barátokhoz és ismerősökhöz, kisboltokba, kiderült, hogy bizony számon vagyunk tartva, mesélik egymásnak az emberek, mindenki tud ezt-azt, s így összeáll rólunk a kép. Nagyon jó érzés volt hallgatni az intelmeket, jótanácsokat, aggodalmakat, kiből a szeretet, féltés, másból a majdani hiányérzet, s volt akiből a büszkeség, kicsinyke irígység beszélt. Összességében a megelgséget, a láthatatlan, de létező kötelékek elszakadását éreztük a búcsúzkodás során. Leginkább azok a búcsúölelések hatottak meg bennünket kölcsönösen, amelyekről kimondatlanul felsejlett bennünk: alighanem az utolsók. (Ez a Napló 300. bejegyzése.)
Búcsú a falutól
2011.05.27. 18:15 gasparmatyas
Szólj hozzá!
Címkék: utazás 300 pázmánd
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://offgrid.blog.hu/api/trackback/id/tr482937182
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek