Többször mondtuk, hisszük és akarjuk, hogy életünket a természettel, esetünkben az esőerdővel, harmóniában rendezzük be a Mesefaluban. De, hol van ennek a határa? Amikor még csak az első lépéseket tettük ebben a "vadonban" vaddisznók által kijárt vadcsapásokat láttunk. Ezek, ahogyan elfoglaljuk a terepet, más irányokat fognak venni. Andris kaméleont talált a Mesefalu főutcáján, ők itt maradnak, elmennek? Ha kis halastavat létesítünk a sok lehulló csapadék felhasználásával, akkor a mi kis erdőkertünk vajon reagál erre az új, itt nem természetes jövevényre? Ugyanez a helyzet a kialakítandó veteményes és virágos kertjeinkkel, gyümölcsöseinkkel. No és a kecskéhez, tehénhez, kutyához és macskához "mit szólnak" az itteni állatkák, madarak, bogarak? Lehet, hogy semmit, de ki látja át ezeket a viszonyokat? Egy bizonyos pontig a változások lényegtelenek, de hol a határ, honnan vesz majd más irányt az erdő élete? 
A napokban egy nagyon érdekes esetet hallottam a drasztikus emberi beavatkozásról a természet, az állatvilág életébe (több ehhez hasonlót is leírtak a kutatók). A Chicago melletti Argonne területén a II. világháború idején elkerítettek egy hatalmas, 6,9 km2 területet, ha jól tudom eleinte katonai, majd energetikai tudományos kutatási célra. A most Argonne National Laboratory teljesen lezárt erdős területén a magfúziós és egyéb kísérleti objektumok mellett, ill. környezetében kialakult egy mesterséges őzrezervátum. Mivel az őzek nem tudtak innen már elmenni, s csak egymás között párosodtak, fokozatosan, néhány generáció alatt az utódok átalakultak albínókká, fehér őzekké (lásd a képen, white deer). Most az a kérdés, mi legyen velük, meddig lehet folytatni az átalakításukat, mennyire veszélyes ez a sajátos átalakulás (degenerálódás?) rájuk nézve. Úgy döntöttek Argonne-ban, hogy engedik őket szabadon kimenni a kapukon, de visszafelé már nem. Hát, nem tudom, akkor sem kérdezték őket, most sem ... 
A második és harmadik képet Takáts Ferenc (Marika testvérbátyja, nemzetközileg elismert atommérnök) készítette a helyszínen, ahol több alkalommal is járt, s ő hívta fel a figyelmemet erre a különös, ember és természet közötti konfliktusos jelenségre.
Utolsó kommentek