A kisközösségek működése - lényegében - azt jelenti, hogy azonos célokat és értékeket követő emberek csoportokba szerveződve együtt tevékenykednek, saját szabályaik szerint. A közösségi társadalom ehhez kedvező feltételeket, segítséget nyújt, megbecsüli, tiszteli az ilyen csoportokat és szervesen beépíti a társadalom tágabb kereteibe, összműködésébe. Hawaii-on sokfelé, sokféle jelét tapasztalhatjuk ennek, s ezért határozottan állíthatjuk, hogy ott ilyen, közösségi társadalmi rendszer működik. Az egyik, a közigazgatásba szervesen integrálódott kisközösség a szomszédság, amely civil szervezet, de állami támogatással és segédlettel helyi adót szed, amelyből kifejezetten helyi infrastrukturális, közlekedési, kulturális feladatokat oldanak meg közösségi döntéssel és kontroll mellett (lásd a Mesefaluhoz vezető új utat).
Az állam nagyvonalúan, hatékonyan támogatja, segíti a kisközösségek spontán szerveződését, működését is, amit a Nagy Sziget magyarjai közösségi életében érhettünk tetten a napokban (ennek képeivel illusztrálom a mondanivalónkat). Az ingyenes közstrandokon itt remek, nyitott közösségi épületek (első kép) vannak asztalokkal, padokkal, folyóvízzel, tűzhellyel, tisztán és jól karbantartva, mellettük mosdókkal. Az összejönni, ünnepelni vágyó csoportok használják ezeket, térítésmentesen, csak egymással kell megegyezniük, ami egy bejelentés csupán a megfelelő helyen. Ha a helyiségek éppen üresek, akkor spontán módon is be lehet települni. A Nagy Sziget magyar lakóinak szerveződő kisközössége a Hot Pond (Forró tó) nevű termálstrandon (második kép) ünnepelte múlt hétvégén Ági és Andris kislányának, Skyia első szülinapját (harmadik kép).
Az idő nem volt éppen kegyes (lásd a videón), mert esett az eső, de ez nem szegte kedvét a kis társaságnak. Sütöttek rostélyon, főztek bográcsban (negyedik kép), zenéltek, játszottak, jókat ettek, mókáztak, beszélgettek a strand egyik közösségi pavilonjában (több is van). Aztán mindent szépen rendbetettek, kiakarítottak maguk után. Ilyenkor a strand közönsége kellő távolságból együttérezve, rokonszenvvel figyeli a mulatozást, s az sem szentségtörés, ha esetenként idegenek is csatlakoznak, különösen a gyerekek révén.
Íme, a közösségi élet két távoli példája. Az egyik a közfeladatokat magára vállaló közösség, a másik egy szórakozó csoport. A kettő között számos civil szerveződési lépcsőfok van még a demokrácia létráján (pl. etnikai, műkedvelő, alkotó, szakmai, segítő, hobbi, lakó és sorsközösségek, kommunák, s mindenféle egyéb), amelyek szabadon "tenyésznek" Hawaii-on, törvényes keretek között, az állam, a helyi közigazgatás messzemenő szimpátiája, segítségnyújtása, vagy akár toleranciája mellett. Mindenki, aki akar, tartozhat valahová.
S alighanem, ez az emberek életében a legfontosabb, a társas lét szükséglete (ötödik kép), a társadalmi, közösségi szolidaritás és hasznosság. Amikor az állam, a helyi közigazgatás ebben segít, támogat, feltételeket biztosít, akkor minden bizonnyal az emberek számára legfontosabb közszolgáltatás működéséről gondoskodik. Mennyire más megközelítése ez a közigazgatásnak, mint amihez kis hazánkban "szokva vagyunk", ahol a civil közösségek - döntően - vagy a politika és az állam részei, vagy számkivetettek. Csak remélni lehet, hogy az állam- és közigazgatás Magyary Zoltán nevét viselő, most születő reformjában helyet kap egy ilyen közösségi gondolat. Magyary ezt írta közigazgatás-szervezési programjának zászlajára: "A közigazgatás az emberekért van!" Hawaii-on ez a hétköznapok valósága, van mit tanulnunk az itteniektől.
Utolsó kommentek