Nem! Miért? És ha nem, akkor mire jó az offgrid élet? Ezzel a kérdéssel nyitom a következő száz bejegyzést és a 2011-es évet. Az apropója a témának és az egyszerű, rideg válasznak az, hogy mostanában elolvastam James Lovelock (az első képen), Gaia Halványuló arca, utolsó figyelmeztetés c. (Akadémiai Kiadó, 2010) könyvét (fiamtól, Bálinttól kaptam karácsonyi ajándékként, ez úton is köszönöm). A szerző a Gaia-elmélet megalkotója, az Amerikai Űrkutatási Intézet (NASA) munkatársa. A hipotéziseinek és tudományos jóslatainak többségében már bizonyított elmélet lényege az, hogy a Föld geológiai és természeti (együtt: ökológiai) elemeivel együtt egy élő organizmus, "élő bolygó", s mint ilyen, önszabályozó kibernetikai rendszer, saját törvényei szerint alkalmazkodik a külső és belső környezet változásaihoz, igyekszik egyensúlyban tartani fennmaradásának feltételeit. Az ember része, de nem meghatározója az ökoszisztémánk. A Föld saját túlélése szempontjából keresi az egyensúlyi állapotot, s nem az emberi lét feltételei függvényében. 
Ez azt jelenti, hogy az ember nem tudja lényegesen befolyásolni a globális felmelegedést, a jégmezők olvadását, a tengervíz szintjének emelkedését, az algák pusztulását. Képes kevésbé környezetterhelő, károsító életmódot folytatni, hagyni a Földet, a természetet, hogy önmagát szabályozza, esetleg bizonyos „bolygómérnöki” intézkedésekkel egyes tényezőket befolyásolni (mint pl. a széndioxid-kibocsájtást), de ezekről a dolgokról kiderül, hogy az összefüggések bonyolult rendszerjellege miatt egy-egy ilyen beavatkozás nem sokat változtat a helyzeten, sőt még más pontokon újabb problémákat vet fel. A zöldmozgalom, a megújuló energiák alkalmazása sem befolyásolja a globális felmelegedést, amelyet a mértékadó tudósok már visszafordíthatatlannak látnak. A globális változások felgyorsulása várható, egy emberöltőn belül érzékelhetők lesznek, de nem mindenhol. Az ember választási lehetősége nem a beavatkozás, hanem az alkalmazkodás. Arra kell felkészülni, hogy megindul egy népvándorlás, lesznek „menedék országok” és szigetek. A vízhiány, sivatagosodás, csökkenni fog az ember élőhelye, kevesebb terület lesz a mezőgazdaság számára, nem fogunk tudni úgy élni és főképpen annyian és olyan módon élni, ahogyan eddig.
Az alapkérdés az, hogy képessé tudunk-e válni az alkalmazkodásra, vagy sem. Időben elkezdünk-e változtatni (már késésben vagyunk), meg tudunk-e egymással állapodni, vissza tudjuk-e fogni magunkat a fogyasztásban és a pazarlásban, befogadjuk-e a „klímamenekülteket”, vagy befogadnak-e bennünket ott, ahol az életfeltételek még megfelelőek. Az emberiség eddig nem vizsgázott jól ilyen globális kérdésekben, s végső soron kisebb-nagyobb háborúkkal hozta meg az erőforrásokkal kapcsolatos döntéseket. Vajon ezúttal is így lesz-e? Mire készüljünk fel? Mit tehet, tehet-e egyáltalán valamit az egyes ember? Vannak-e megoldási javaslatok, kidolgozott technikák az „alkalmazkodó életmódra” vonatkozóan? Hogyan értékelhető ebből a szempontból az offgrid életmód? Nos, az utóbbi kérdésből elindulva, nem ez az alapvető megoldás. Az alkalmazkodás tömegméretekben alighanem ellenkező irányú lesz. Sok embert, sokkal kevesebb energiával, kisebb helyen és jelentős mértékben szintetikus élelmiszerekkel (ami lehet kalóriadús és finom is) kell majd ellátni, s ehhez még sűrűbb hálózatokra lesz szükség. 
A képek forrása: http://www.alexgrey.com/a-gallery/gaia.html, az Ascension-sziget története: http://gaiagondolatai.blogspot.com/.
Utolsó kommentek