A trópusi faiskola közös meglátogatását este egyfajta jurtaszentelő vacsora követte. Először jött összek össze a Robert tanya jelenlegi lakói Williamsék berendezett jurtájában. A rendkívül lakályosan kialakított térben a fal mentén minden funkció megtalálható (alvóhely, olvasóhely, beszélgető kanapé, munkahely, könyvespolc, konyha, étkező, öltöző). A szoba közepén nagy szőnyeg, a társasági élet színhelye. Itt zajlott az újabb közösségi találkozó ülve, fekve, kinek hogy tetszett. Roberték, Andrisék a gyerekekkel, velük Mari és én, Kevin, egy vendég mama a tizenéves lányával, s a házigazdák William és Patrisa.
Ez a találkozó már kicsit más volt, mint az előző. Összehasonlíthatatlanul bensőségesebb, ami nagyrészt a házigazdák kedvességének köszönhető. William – egyébként neves pszichiáter San-Francisco-ból – adta meg az alaphangot a közösségi érzés átélésének, amikor Rumitól (XIII. századi indiai költő és filozófus) idézett, felolvasott egy szöveget egy új életszemléletről és közösségről, amely egy új, az előzőtől gyökeresen eltérő, a többség számára érthetetlen életet, új közös otthon megteremtésébe kezd. Az üzenet mindenki számára az volt, hogy ami a Robert tanyán történik, abban a legfontosabb nem a fizikai, offgrid körülmények kialakítása, a sok munka és leküzdendő nehézség, hanem a közösség, amelynek tagjai közös célokat tűznek ki, azonosak az értékeik.
Utolsó kommentek