Két irányban történnek előkészítő lépések Andriséknál az offgrid élet feltételeinek kialakítása érdekében. Az egyik a gazdálkodás területén, ahol megtörtént a megfelelő terület kiválasztása és alkalmassá tétele. Ez igen komoly földmunkák elvégzését és speciális földdel faló feltöltését jelentette (olyan hatalmas teherautókkal sok forduló, mint a második képen látható, amely éppen lerakta a terhét). Egész Hawaii területén nincs közel sem olyan jó termőföld, mint nálunk. Igaz azonban az is, hogy ebben a sötét színű, inkább sóderhez hasonló talajban is minden megterem, s az igen gyakori esők miatt, rendkívül gyorsan. Azt mondják például, ha egy ananász gyümölcs tisztításkor levágott felső részét (levelek és a gyümölcs kemény teteje van rajta) bedugják ebbe a földbe, biztosan megered. A termények java része folyamatosan érik.
A következő lépés egy növénykert meglátogatása lesz (mire ezt a bejegyzést publikálni tudtam, már meg is történt, a teljes közösség kivonult a gyümölcsfák megtekintésére, hihetetlen új fajtákat láttunk és jól be is ettünk belőlük, lásd a következő két képet) a közeli Mountain View településen, ahol mindenféle palánta, bokor és fa kapható. Felmérjük az elérhető fajtákat, az árakat, s ennek meg tudják tervezni a közösségi kertet. Mindenkinek lehet saját része is, de minden bizonnyal valamennyi igényre együttesen alakítják ki az elrendezést. Kevin ebben a szakember. A magam részéről, Andrisék nevében kikötöttem, hogy kell lennie egy „csípős saroknak”, ahol a lehető legerősebb paprikát kell termelni. Daronnál van ilyen hawaii-i csípős paprika bokor (olyan, mint a csili), megkóstoltam és tökéletes. Kár egyetlen bokor is elegendő, folyamatosan terem és nagyon sok paprika van rajta. Vagy 15-20 embernek is elég, de nagyon kevesen fogyasztják, ahogy érzékelem.
A másik irány, amiben előkészületek folynak, a megélhetés hosszabb távon Andrisék számára. Az ismerősökön teszteljük a lehetőségeket, s úgy tűnik, hogy a sütés ás főzés bejöhet. A legjobban a „magyaros gulyás cipóban” tetszik az ittenieknek, mert nagyon egzotikusnak tartják. Mint megtudtuk az egész szigeten, sehol sincs ilyen étel. A kenyér önmagában is kelendő lehet, mert az itteni – bár nagyon sokféle van – nagyon „gyenge”, a héja puha, többnyire édeskés, vagy túlzottan ízesített. Mari kenyereinek nagyon nagy keletje van a közös baráti étkezéseken, s már megrendelést is kapott egy ebéd kenyérrel való kiegészítésére, ahova mi is hivatalosak voltunk. Ági érdeklődött már a helyi hatóságnál az étel árusítás ügyében. Megtudtuk, hogy amennyiben az étel nem a helyszínen készül, akkor engedély megszerzése egyszerű formaság. Amennyiben helyben (ez semmiképpen sem lehet a kezdet) főznének, sütnének, akkor komolyabb processzus az engedély megszerzése, nyilván helyszíni vizsgálattal, szigorú feltételek betartásának ellenőrzésével. Ági is Mari úgy döntöttek, hogy megpróbálják még az elkövetkező másfél hónapon belül ezt elindítani, tapasztalatokat szerezni. Meglátjuk, mi sikerül belőle.
Utolsó kommentek