Az erőltetett ütemű költözködés mindenkit megviselt. Amikor kiderült, hogy még nincs bekötve a hangárlakásba a melegvíz, a gáz, a villany és a dobozok a gyors kipakolás miatt a szabad ég alatt vannak, bármelyik percben eleredhet a szokásos esti, éjszakai eső, nem tudni mi hol van, nincs egy hely, ahol le lehet ülni, nincsenek előkészítve fekhelyek, a dobozok, építőanyagok miatt a terepen alig lehet közlekedni, s két családnak megteremteni a minimális tartózkodási feltételeket beláthatatlan idő, mindennek tetejébe mire a teherautót visszavittük már be is sötétedett: Marinál elszakadt a cérna. Az ilyen töménységű "offgrid kása" számára emészthetetlen volt. Még úton voltunk a teherautóval vissza a szállító cég telepére, amikor jött a telefon, hogy azonnal intézkedjünk "normális szállás" ügyében. Ők is elkezdtek telefonálgatni. Pillanatok alatt megatláltuk az iPhone-on a környező szállásokat, s előzetesen meg is egyeztünk egyben. Robert is segített, s végül a helyi közösség egyik tagja tette a legjobb ajánlatot (ahol Robert a tojást vásárolja egyébként, néhány mérföldre tőlük, a ház az alábbi képen). Andris odaadta az autóját, s csomagjainkkal eljöttünk tőlük, hogy velünk ne kelljen foglalkozniuk, amíg kibontakozik valami elfogadható átmeneti megoldás a számukra. Mire a szállásra értünk eleredt a trópusi eső, aggódtunk Andrisék szabadon hagyott csomagjai miatt, másnap kiderült, hogy még időben sikerült mindent letakarniuk.
Utolsó kommentek