Mostanában (is) divatja van a gyökerek kutatásának. Vannak, akik szerint fontos, hogy mindenkinek legyenek saját gyökerei. Kutatnak mindenféle fákat (pl. családfákat), s keresik azok mélybe nyúló gyökereit, amelyekben – többnyire más lehetőségek hiányában – meg tudnak kapaszkodni. Akadtak kedves emberek, akik az én gyökereimre is rákérdeztek, tiszta udvariasságból, hogy bemutatnám-e talán, ha már közöttük élek. Tényleg, milyen ember vagyok én, hogy nem tudok valamire való gyökereket felmutatni.
Milyen snassz, hogy ezzel a kérdéssel eddig nem foglalkoztam. Mióta erre így ráébresztettek, másképpen látom a világot, keresem a gyökereimet. S meg is találtam! Szeretném megosztani kutatásaim eredményét. Lehet gyönyörködni bennük! Nagyok, szépek, idősek, erősek, mélyek, tiszteletet parancsolóak. Hogy hol vannak? Nem számít! A lényeg, hogy vannak valahol. Ugyanabból a Földből valók, mint mindenki más gyökerei.
Én ezeket a gyökereket szemeltem ki, megadva magamnak a választás lehetőségét. Tudom, hogy sokan már készen kapják a gyökereiket, s úgy hiszik, hogy kénytelenek azokkal megbékélni, megelégedni, bármilyenek is legyenek. Persze ők is választhatnak a már meglévő ágak és bogak közül, melyik tetszik igazán, s melyik nem, s meg is teszik ezt, szabadon válogatva. Vannak, akik nem így gondolják és körbenéznek, messzebbre is tekintenek, hátha valahol a világban még érdekesebb gyökereket találnak.
Igen, most – miután megtaláltam a magaméit – már én is látom, fontos, hogy mindenkinek legyenek saját gyökerei. Amit a család már korábban összegyűjtött, az is nagyon jó lehet, de nem kell feltétlenül megelégedni a gyökerek adott gyűjteményével. Újakat is lehet hozzátenni, ha kell teljesen megújítani, különösen, ha valamiért az ember elvesztette családi gyökereit, mert a világban sajnos ez is előfordul.
Utolsó kommentek