Amikor négy hónapja belekezdtünk a második ház építésébe, s a Mesefalu főutcájáról befordultunk a kis ösvényen a kiszemelt házhely felé, felmentünk a dombra (erről szól ez az akkori bejegyzés), Andris viccesen többször is említette: „Ezen az ösvényen fogod felcipelni a házadat, ha csak nem csinálsz oda fel rendes utat, hogy autóval a lehető legközelebb tudj megállni.”. Nem éreztem akkor e mondás súlyát, csak akkor, amikor gyakran bokáig sárban, roskadoztam a nehéz gerendák, deszkák, zsákok, betontömbök terhe alatt, még ha azok másik végét Andris fogta is. Újra és újra felmerült ilyenkor, hogy az utat kellene először megcsinálni és nem szenvedni tovább annyit az egyébként elkerülhetetlen cipeléssel. Mindig akadt azonban azonnali, fontosabb, jelentősebb, érdekesebb és látványosabb munka, amely beelőzte az útépítést. Egyszer bele is fogtunk, de a kisteherautó elakadt a sárban, és sajnálni kezdtük az építkezéstől erre elvett időt. Egyszerűbb volt felcipelni ott és akkor azt, amire éppen szükség volt. Mari akkor kezdte javítgatni ezt az utat, amikor az autó megvásárlásáról döntöttünk, mert be sem tudott volna állni rendesen.
Már az építkezés vége felé járunk, biztosan nem lesznek nehéz cipelések, azaz felvittük a hátunkon a házunkat a dombra. Andrisnak igaza lett. S csak most mentünk el egy kocsi kavicsért – pontosabban: lávakő zúzalékért, amit itt erre leginkább használnak – s leszórtuk az idővel jól kitaposott és első „építője” nyomán Mariska-köznek elnevezett útra a hatás lenyűgöző volt. Egy-két órai munka eredményeképpen egy sármentes, kellően széles utunk lett, ahol a domb aljáig, néhány méterre a háztól (ha nagyon kell) meg tudunk állni kocsival. Még kell rajta javítgatni, de így már normál utcai cipőben – és nem csak csizmában – is az immár szépen kialakított, tiszta házba ki és bejárni. A sok cipelésért az kárpótol csupán – a felesleges kilók leadásán túl – hogy elmondhatom: „hátamon cipeltem fel a házunkat a dombra” aminek minden betűje szent igaz. (Ez a napló 400. bejegyzése.)
Így nézett ki a dombra felvezető ösvény, a mostani Mariska-köz, amikor elkezdtük a második ház építését. A két nagy fa középen már sajnos nincs ott, de törzséből kisebb fácska sarjadt.
Utolsó kommentek