Szuromi Jóskának (informatikus és volt DJ) és Valériának (Jóska felesége, fodrász) köszönhetően először jöttünk össze kis bérelt lakásukban (a helyről, környékről külön írok részletesebben a következő bejegyzésben). Eljött még Kékedi Jóska, akit már bemutattam, s ott voltunk mi öten a Mesefalu lakói. Megható volt a házigazdák figyelmessége a kis összejövetel előkészítésben és lebonyolításában: a hely megközelítésének pontos leírásától, a különböző időszakok legjobb magyar tánczenéjének „szolgáltatásán”, a sütésre előkészített húsok, a saláták és öntetetek, italok sokféleségén (ehhez mi friss hallal, palacsintával és kukoricával járultunk hozzá), a megtervezett programon át, a családias fogadtatásig.
Sorban a vízben a lakópark strandján: Kékedi Jóska, Szuromi Jóska, Valéria, Mari, Andris, Ági, Skyia, a második képen jómagam, helyet cserélve Kékedi Jóskával 
Szinte az első perctől kezdve régi barátokként folyt a felszabadult társalgás, először a ház legkellemesebb, a teraszon berendezett szobájában, amely egyszerre háló, kis munkahely és társalgó. A társaság akkor vált pajkos „gyerekek” csapatává, amikor Kékedi Jóska, a „közös ismerős” megérkezett (lásd a képen egyedül). Arcvonásaiba már „gyárilag kódolva van” a huncut vidámság. A nyitottság, humor és előzékenység jellemezte végig a társalgást, amely egyáltalán nem hasonlított az amerikás magyarok körében nem ritka távoli „honfibú” és „hazaféltés” elcsépelt szövegeire.
Utolsó kommentek