Éppen közeledtünk a Mesefalu kapujához, amikor két rendőrautó jött velünk szemben, Az út keskeny, ezért előzékenyen elengedtük egymást. Az első autó minket, a másodikat pedig mi nagy mosolyok és baráti integetések mellett. Akkor még nem tudtuk, hogy a Mesefaluból kanyarodtak ki éppen, amelytől alig 50 m-re voltunk már. A történet előzményei a következők. Andris nagy lelki nyugalommal rakodja le az Arany Jánoséktól kapott maradék épületfát a kisteherautóról, közben iPhone-járól zenét hallgat. Hihetetlen, hogy bárki bejön a területre, még hihetetlenebb, hogy két rendőrautó (olyan, mint a képen látható, ennek az autónak és rendőrnek nincs köze a mi esetünkhöz) araszolgat befelé, egészen fel az úttól legalább 400 m-re lévő házhoz.
Andris a kisteherautó platójról látta érkezésüket tágra nyitott szemmel, nézett értetlenül. Elvileg ilyen nem fordulhatna elő. Nem jöhetnének be, ha nincs kutatási parancsuk. De egyáltalán, miért jöttek hozzánk? Köszönés után az első kérdésük az volt, tudjuk-e a hely postacímét? Nyilván azt akarték ellenőrizni idegenek vagyunk-e itt. Andris megmondta, miután Ágitól megkérdezte lentről felkiabálva. Ebből és más dolgokból a rendőrök rájöttek, hogy a terület jogos lakóival állbak szemben (papírokat nem kértek!). Elmondták, hogy a környékről bejelentés érkezett napelemek ellopásról, azokat keresik. Eközben a földre lerakott négy napelem előtt álltak éppen, amelyet mi használunk, egyelőre nem a végleges helyükön (a ház tetején lesznek). Ha valami, akkor ez gyanús lehetett volna, de Andris elég meggyőző volt. Végül a dolog baráti beszélgetésbe ment át, hogy ez a területkialakítás miért ilyen (a Mesefalu girbe-gurba Főutcája), merőben eltérő az itt megszokott egyenes bejáratoktól és nagy területek letartolásától. Végül a randőrök elnézés kérések közepette, barátságos mosollyal távoztak. Ezt követően futottak össze velünk.
Utolsó kommentek