Menedékházunktól (Gentle Annie Point) mindössze 50 km a hely, ahová elindultunk, észak felé, a déli sziget legészakibb települése, 400 körüli állandó lakója van. Turisztikai szempontból érdekes és izgalmas hely, első sorban a térség kirándulási lehetőségek, gyorsvízű folyói, vízesései, barlangjai, esőerdői és a háborítatlan természet miatt. Új-Zéland elveszett Paradicsomának tartják. 1929-ben egy nagy földrengés 3 évre elzárta a települést az utak megrongálódása miatt, amelyeket nem egyszerű helyreállítani, ugyanis végeláthatatlan szerpentinek, megszámlálhatatlan hajtűkanyarral.
Az útjelző fehér sáv gyakran már közvetlenül a szakadék szélén van, a sofőr egy pillanatra sem veheti le a tekintetét az útról. Az induláskor tűnt, hogy szép napos időnk lesz. Ahogy beértünk a hegyek közé menetrend szerűen jöttek a ködfelhők. Időnként harapni lehetett a ködöt, s mindez egy olyan úton, amelyet fentebb leírtam, s most még tetézem az időnkénti beláthatatlan síkossággal, s az útmenti meredek sziklafalakról időnként lehulló kövekkel.
Mi nem kaptunk ki - szerencsére - köveket, de az úton kerülgetni kellett azokat, s csupán az időzítésen múlt, hogy alulról és nem felülről jött ez az áldás. Ilyen körülmények között haladtunk sok-sok km-en át Karamea felé. Útközben egy szép erdős tájon autóspihenő mutatta, hogy a közeli Hanlon tóhoz kiránduló út vezet. Megálltunk, hogy kipihenjük az addigi utat (akkor nem is tudtuk még, hogy az eddiginél még nehezebb következik).
A kb. 750 méteres esőerdei séta nagyon jól esett a kivételesen napos időben. Nagyon szép kis erdei ösvény vezetett fel a hegyre, hogy annak másik oldalán leereszkedjünk a tóhoz. Már a fák között meg is jelent a csillogó víztükör, amikor Mari kijelentette, hogy oda már nem fog leereszkedni, csak azért, hogy újra felmászhassunk ide. A séta nagyon kellemes volt idáig, de nem gondolja, hogy az erdei tó látványa (sokat ilyet láttunk már az előző napi utazásaink alkalmával, meg egyébként is) sokat ígérne nekünk. 839 Elfogadtam a megmásíthatatlan döntést, nem annyira az érvek súlya miatt, hanem inkább azért, mert - nem akarván cipelni semmit - a kocsiban volt minden, ami fontos volt számunkra (iratok, bankkártyák, szmítógép), s nem bántam, hogy mielőbb visszatérünk. Kifejezetten kapóra jött tehát a javaslat, s nem álltam ellent. Még reggel megnéztem a Google Earth-ön az útvonalat, s láttam, hogy a tóról szép felvételek vannak, ha kell, pótolom onnan.
Visszaballagtunk, a kocsival minden rendben volt. Talán nem is volt indokolt az izgalom, mert itt a közbiztonság nagyobb, a nálunk megszokottnál. De mégis, az emberben ott van a gyanakvás, túl nagy a kockázat, az autóban nincs riasztó. Továbbmentünk, s a hegyek "nem csillapodtak", sőt ha lehet még durvábbak voltak a kanyarok, útszűkületek, egysávossá váló útszakaszok, szakadékok. De szerencsésen megérkeztünk Karamea faluba.
Karamea térsége hatalmas 100 km-es, nagyon nyugodt, lagunás, homokos tengerparttal rendelkezik kiszélesedő folyóblökkel. A Karamea folyó egyes részei helyenként jól látogatható barlangokon keresztül folynak. Nyáron ez a táj fantasztikus sok kikapcsolódási lehetőséget kínál. Most csak a szemet gyönyörködteti. A település még arról is nevezetes, hogy egy célprogram keretében meg kívánják valósítani a térség permakulturás élelmiszerellátását, összekapcsolni az alkalmazott módszereket az ökogazdálkodás és természetvédelem oktatásával, s természetesen az idegenforgalommal.
A településre megérkezvén a szupermarket előtt álltunk meg. Szinte kihaltnak látszott, itt-ott bukkant elő egy-egy ember. A jól ellátott, tiszta és korszerű bolt bárhol megállná a helyét az USA-ban. Láthatóan ez a település központi helye. Be is vásároltunk. Szemben vele egy érdekes üzlet volt nyitva. Cigányok által előállított igényes termények, termékek és művészeti alkotások vándorló boltja. Ilyennel még nem találkoztunk sehol. Nem sátor, vagy valami ideiglenes kalyiba, hanem bizonyos időszakokra beköltözik a települések egy üres üzlethelyiségébe, közösségi helyére. Elbeszélgettünk a láthatóan cigány, nagyon kedves és készséges eladónővel.
Bementünk az itt is megtalálható i-Site-ba, azaz a turisztikai információs irodába, amely ezúttal a benzinkúttal közös helyiségben volt. A bőséges helyi információn és foglalási lehetőségeken túl helyi termékek, művészeti alkotások, ajándéktárgyak sokasága fogadott bennünket. Különösen érdekes volt számunkra egy hatalmas fatörzsből kialakított szekrény, s mindenféle fából készült egyéb használati tárgy. Jelezték, hogy a környéken magas színvonalon művelik a fafeldolgozást. Karamea település helyi iparának egyik - s egyben talán kizárólagos - erőssége az egyedi bútorkészítés.
A visszaút kicsit könnyebb volt már, nem azért mintha veszélytelenebbé vált volna, de talán kicsit javult az idő. A legfontosabb azonban az odafelé megszerzett tapasztalat, gyakorlat volt, ami javította az utazás körülményeit. A Beatles zenéje pedig kifejezetten megnyugtató volt. Időnként ritmusra lehetett venni a kanyarokat. Azt tapasztaltuk, hogy a korábban ismeretlen úton visszafelé az utazási idő lerövidül. Most is ezt éreztük, bár a km pontosan ugyanannyi volt. A lényeg: az újabb kirándulás remekül sikerült. Karamea számunkra nem titok többé.
Utolsó kommentek