Lakóhelyünkről Westportba utazva oda és vissza Hektor településen keresztül vezet az utunk, végig a tengerpart mellett. Most itt tél van, éjjel sincsenek mínuszok, de kellemetlenül hűvös, szeles, esős az idő, fürdésről persze szó sem lehet. Azért egy kis kitérőnél leballagunk a homokos, kavicsos partra (első képek). Meglepően sok itt a kagyló és csiga, a tenger által simára dörzsölt fa- és gyökérdarabok, kicsik és nagyok, a legérdekesebb formákban. Nem messze innen élő kagylókat is gyűjtenek az itteniek, étkezési célra. Ami még inkább meglepő számunkra az, hogy más tengerpartokhoz képest aránytalanul sok a szabályos, kerek, ovális lapos kavics. Nem tudom, vizsgálta-e már ezt a dolgot valaki, de tény, hogy egy percen belül három „szabályos” kavicsot is találtunk (lásd a második képen), smindjárt két majdnem egyformát. Másutt egy heti keresés után lehet rábukkanni egy-egy ilyen relikviára. Vajon mi lehet ennek az oka? Talán a hullámzás módja, szabályossága, a part alakja, simasága?
Valamit az itteniek is felfedeztek ebből a szabályosságból, mert sok helyen látni a kisebb-nagyobb lapos kövekkel burkolt kerti utakat, sétányokat. A szép formájú kövekre, kavicsokra művészeti és iparágak építhetők, talán épülnek is. Készítenek belőlük tűzhelyet, egyéb és ajándéktárgyakat (megfestett, feliratozott kavicsok). A folyók által behordott és a tenger által csiszolt, majd partravetett fákból, ágakból és gyökerekből is készítenek használati tárgyakat (pl. kilincsek, fogantyúk, akasztók, támasztékok, stb.), díszeket és művészeti alkotásokat, belelátva és kombinálva, kicsit továbbalakított izgalmas formákat, konstrukciókat. A téma a tengerparton hever, „csak” fantázia kell hozzá. 
Utolsó kommentek