Amikor elmúlt már a költözködés izgalma, az első néhány nap és éjszaka különösségéből felocsúdva csapta meg a Mesefalu első lakóit az offgrid élet szele. A kezdeti rumli és a "mi, hol van?" és a " "mi, hogy van?" bizonytalanságai felerősítik az érzést és tudatot: itt csak magadra számíthatsz! A hangulatot jól illusztrálja a "Reggel a konyhából" c. alábbi kép (Ági készítette) a beköltözés végig borús, esős napjainak egyik reggelén. Ha elindulsz valamilyen irányban - hideg és meleg víz-, energia-ellátásban, kommunikációban, szennyvízelvezetésben, szerszámokban, épületekben, szállítási eszközökben, stb. - akkor annak minden következményét egyedül kell vállalnod. Persze, vannak, lehetnek segítők, de a probléma, a felelősség és a teher a tiéd. Ez a hatalmas "batyu" nehezedett rá most teljes súlyával Andris és Ági hátára hirtelen. Egy remélhetően átmeneti, néhány napos borús idővel párosulva bizony nem is kicsit tompította az új otthon birtokba vételének örömét az érintettek tűrőképességének, lelki és lelkesültségi állapotának, jövőlátásának függvényében. 
Érdekes, hogy ki "mit lát bele" ebbe a képbe, milyen gondolatokkal társítja, milyen körülményekre figyelemmel nézi. A "Mi a frászt keresek én itt az esőerdő közepén?", "Mi a fenét lehet itt csinálni?", "Miért is kellett nekem odahagyni a komfortot?" kérdésektől elindulva a nyugalmas, háborítatlan, rejtelmes, meseszerű, vadregényes és izgalmas természetben való feloldódásig, s a "Mi mindent lehet itt csinálni magunkban és jó emberekkel együtt a magunk uraiként!" felismerésig. A lényeg: a sok-sok fizikai munka, törődés, gondolkodás és gondoskodás mellett mindezt lelkileg is fel kell mostmár dolgozni, nem csak elméletben, de a gyakorlatban is át kell alakítani magunkat. Ez a folyamat most sokkal intenzívebbé vált, ma már nem pusztán lehetőség, de kényszerűség is Andrisék számára, és ha mi is ott leszünk már nemsokára, akkor a mi számunkra is. A lelki vívódások, egymás lelkesítése is természetes része, az emberi oldala ennek a sajátos vállalkozásnak.
Utolsó kommentek