Ma már a nyűg ette a fejemet, hogy milyen hosszúra nyúlik a vásárlás-nézelődés amikor már-már majdnem hazaértünk Ági megkérdezte hogy nem akarunk-e megállni még a parkban hogy Kokónak egy kicsit dobáljuk a labdát? Bűntudat fogott el, akármilyen jó élete van a kutyának is nálunk, Kokónak a labda dobálás a mindene. Nem sok minden más számít az életében, talán még az hogy a papa és a mama fizikailag együtt legyen. Na mindegy, ez egy másik bejegyzés legyen, szóval az a valami amit előző bejegyzésekben feszegetek, az a megmagyarázhatatlan dolog vagy valami azt súgta hogy meg kell hogy álljunk, és dobálni a kutyának a tenisz labdát. Emlékszem, még gondoltam is rá hogy milyen furcsa hogy akaratom ellenére mint egy robot probáltam csak végre hajtani azt amihez nem volt sok kedvem.
Egy pár perccel később egy középkorú de nagyon fitt fekete (az Államokban nem illendő a néger kifejezés használata) férfi jelent meg, szisztematikusan vizsgálva a parkot körülvevő és nagyon magas kókusz pálmákat. Na gondoltam, még egy álmodozó, akinek fogalma sincsen arról hogy mi fán terem a kókusz. Azt hiszi hogy csak úgy majd nekiáll megmászni a fát. Amit pedig a bokrokban talál azt már kiprobáltuk, 99 százalékban pocsék. A titok nyitja hogy a fáról kell leszedni, mielőtt túlságosan beérik. Az alacsonyan levőket persze mások már leszedik, ami meg magasan van, az létrának túl magas, ágak nincsenek, nem semmi megmászni. Ráadásul még eszközöket is kell cipelni (fűrész, kötelek, stb.) Láttam már különböző eszközöket, szöges cipőt, kispadot, meg miegymást, de mindig az tántorított el, hogy vagy nem biztonságos, vagy nem kényelmes, vagy lassú, vagy koszos ésatöbbi. Ekkor az emberünk gyorsan és szertartás szerűen kezdett készülődni. Mozdulatai precízek és bő szakértelemről és tudásról tanúskodott. Overállba bújt, műanyag védősapka, kötelek, beülő, tiszta profi. És ekkor megláttam azt a szerkezetet ami megoldotta a kókuszdió problémámat-dilemmámat.
Most nem fogom megpróbálni elmondani hogy mi ez és hogyan működik, mert egy fotó vagy egy videó egyből eléri azt amit szóban nehéz. Viszont azóta keresem (pár óra) a neten és nem találom. Biztosan megvan, fater mondja mindig hogy ha valami létezik akkor az fent van a neten, csak meg kell találni.
Amíg megtalálom a szerkezetet, amit tuti hogy most már meg fogok venni (kb 400 dolcsiba kerül) és amit Vincent mond (a fekete tag, merthogy azóta megismerkedtünk, telefonszámot cseréltünk) ez még nem is drága, mert már többszörösen visszahozta az árát. Ha addig nem találom meg a neten, mindenképpen elmegyek hozzá a napokban és vele csinálok egy riportot. Érdekes a fazon egyébként is, jól reprezentálja azt hogy emberek miért jönnek ide, és mi történik velük itt amiről nehéz beszélni.Itt a videó!
Az hogy a kókusz miért nagyon jó az egészségre, arról a net sokkal többet tud mondani, mi imádjuk az íze miatt is. Viszont nem könnyű hozzájutni és ezért viszonylag drága, pedig ott csüng a fejed fölött mindenütt. Nemcsak én akarom szüretelni magunknak, de ezzel a szerkezettel könnyen meg lehet csinálni azt az ötletünket amivel másoknak a kókuszdióit leszüretelnénk a termény bizonyos százalékáért mint egy egyszerű uzleti modell. A kókuszt utána el lehet adni vagy más értékes terményre cserélni a szomszédok között.
Gáspár Mátyás kiegészítése: Radócz Tibor az egyik kommentben erre a szerszámra - mászóvas a becsületes neve - hívja fel a figyelmet, amelyet a villanyszerelők használnak a villanypóznára mászáshoz. Már gyermekkoromban is csodáltam ezt az eszközt, ami sajnos igen régen volt. Ezzel az eszközzel is úgy lehet felfelé lépdelni a póznán, mint a lépcsőn. A "bibi" csak az lehet, hogy a villanypózna mérete többnyre szabvány, a kókuszdiófa lehet, hogy jó vastagságú, lehet, hogy nem egészen. Tartozik hozzá egy derékheveder is emlékezetem szerint, amellyel ki lehet feszülni, meg lehet támaszkodni.
Utolsó kommentek