"Szia, tetszik a blogod" üzenettel kaptam egy ajánlatot linkcserére a függőágyakkal foglalkozó blog szerkesztőjétől, L. Andrástól. Túl azon, hogy az elismerés jól esett, örültem annak, hogy épp ezzel a témával tudunk ilyen módon összekapcsolódni. A függőágy ugyanis számomra a hawaii-i élet egyik szimbóluma. A benne pihenő emberben a kényelem, a felhőtlen nyugalom érzetét, az anyaöl képzetét kelti. Andris - valahol már elmondtam - nem is mozdul ki otthonról úgy, hogy apróra összecsomagolható függőágyát ne vinné magával, számítva akár csak néhány perces ringatózás lehetőségére. A Függőágy blog kendőzetlen kereskedelmi célzata és egyértelmű erotikus üzenete mellett, nem is nagyon erőltetett túlzással, egyfajta kultúraformáló tárgyként állítja elénk a függőágyat.

Ne fuss versenyt az idővel, pihenj le, engedd el magad, nyugodj meg, legyél egyszerű, bújj el egy kicsit, oldódj fel a környezetedben, hagyd hogy süssön rád a nap, vagy élvezd a hűs árnyékot, simogasson lágy szellő, altasson el a madárcsicsergés, ez a lehetőség legyen számodra mindíg kéznél, váljon az életed szerves részévé, ha lehet, oszd meg ezt az élményt szeretteiddel is, térj vissza ebbe a ringató, otthonos "anyaölbe" amilyen gyakran csak lehet. Így tudnám összefoglalni, mi mindent jelenthet a függőágy, mint kulturális élmény. A Mesefaluban bizonyosan élni fog a függőágy ilyenfajta kultusza, ahol csak lehet használni élvezni és vendégeinknek ajánlani, biztosítani fogjuk. Mivel tudná gazdagítani a Mesefalu a függőágy (és függőszék, egyéb függőbútor) kultúrát? Andris gondolata: a függőágy csoportos, közösségi élvezetével. Hogyan? Andris talán elmeséli majd itt a naplóban. Vagy előbb megcsinálja. A kép forrása.