Majdnem napra négy hónapja indult ez a napló, 2010. szeptember 7.-én született az első bejegyzés, Készülődés a "nagy utazásra" címmel. Az utazás célja a Hawaii-n élő fiam és családjának (az első képen) meglátogatása volt, ahol a hálózaton kívüli élet lehetőségeit igyekezett megtapasztalni, akkor már valamivel több, mint 4 hónapja. A terv nekünk is tetszett (Marikának és nekem, a második képen), s adtunk esélyt annak, hogy amennyiben élhető életet jelent, akkor magunk is odaköltözünk "részben, vagy teljes egészben". Előzetesen végeztem egy kis kutatást az offgrid élettel kapcsolatosan, s összeállítottam egy nagy, tematikus linkgyűjteményt (http://offgrid.itmentor.hu, akit érdekel, adok hozzáférést, jelezze szándékát). Tisztában voltunk vele, hogy mivel jár a hálózatoktól való elszakadást. Természetesen a kommunikációs hálózatot kivéve, amelytől nem kívántunk elszakadni, sőt! Andris és mi is, úgy képzeltük el, hogy már meglévő offgrid közösségekhez csatlakozunk, ott lakva tapasztalatokat szerzünk, s ha egy jót találunk, akkor letelepedünk, s adtunk esélyt annak is, hogy esetleg magunk is csinálhatunk egy új közösséget és annak lakóhelyet. Ezt gondoltuk a nehezebben megvalósítható lehetőségnek.
Számos szóba jöhető közösség van Hawaii-n (akit érdekel, megismerheti valamennyit a mesterséges közösségek nemzetközi katalógusában: http://directory.ic.org/). Andris meg is találta az első telepet, ahol elkezdték offgrid életüket Ágival és a néhány hónapos kisbabával. Ide érkeztünk mi is, a Rashani-féle spirituális indíttatású és igen gyér, meglehetősen száraz klímájú, rosszul szervezett, irányított közösségébe. Itt laktunk, amikor egy rendkívül veszélyes, súlyos, de végül túlélt baleset ért bennünket az óceán partján, ahol egy hatalmas hullám az éles sziklák közé söpört minket és "jól" összetörtük magunkat, Marit és engem. A felépülés közben, egy hónap után megváltunk Rashanitól, s Robert tanyáján folytattuk offgrid életünket mind az öten. Ezen a telepen ott lakva és dolgozva lehetőségünk nyílt megtapasztalni mindent, ami az offgrid élet fontos eleme (tereprendezés, építkezés, energiaellátás, élelmiszerbeszerzés, közösségépítés és -irányítás, stb., stb.).
Robert nem tudta teljesíteni, amivel kecsegtetett (vendégház), így egy kis sátorban a körülmények számunkra (Marinak és nekem) olyan lehetetlenekké váltak, hogy egy másik helyet kellett keresnünk alig két hét leforgása alatt. Találtunk egy megfizethető, de minden korábbihoz képes pazar helyet Daron és Robinette házát (a harmadik képen). Itt töltöttük utazásunk 3 hónapjának második felét. Elszakadva a gyerekektől kedvünkre utazgathattunk, be is jártuk a Nagy Sziget nevezetességeit. Közben főztünk nekik szinte minden napra, meg az egyre szélesedő baráti kör számára. Meg is gyógyultunk közben. Robert életét és tevékenységét, rapszodikus döntéseit és lépéseit látva kialakult bennem a meggyőződés, hogy nem lehet jó az az offgrid közösség, amelynek kiszámíthatatlan vezetője van, aki egyben a terület tulajdonosa is.
Ekkor kezdtünk el telkek után nézni, saját területen, telepen és új közösségen gondolkodni. Meglepődve láttuk, hogy a világválság az itteni területeket is leértékelte és még az sem kizárt, hogy hozzá tudunk jutni egy érintetlen erdőterülethez. Elkezdtük az ajánlatokat lelátogatni, s felvettük a kapcsolatot az ingatlanügynök Denis-vel. Végül sikerült megvennünk egy 24000 m2 erdőterületet, ahol megvalósíthatjuk az időközben megálmodott, s itt a naplóban leírt Mesefalut. Elutazásunk napján vált véglegessé az ügylet. Mi eljöttünk, a gyerekek pedig megkezdték a terület feltárását (soha senki nem járt még a terület belsejében) és a területkialakítás, építkezés előkészítését. Itt tartunk most. Csak rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e valósítani a Mesefalu álmot. Erről fog szólni a napló folytatása, kiderül majd - a számunkra is - milyen lesz az új, offgrid élet, kialakul-e az új közösség, hol leszünk igazán otthon, s még számos, ma még ismeretlen dolog.
Utolsó kommentek