Az utolsó nappal mindent sikerült elrendezni a Mesefalu terület megvásárlásával kapcsolatban az adásvételi szerződés aláírásáig, a fizetésig (az első kép az elektronikus fizetéskor készült az ingatlanirodában, ahol rendkívül készségesen biztosítottak számunkra számítógépet, nagyon megbízható internettel, s szükség esetén segítséget az adatok pontos értelmezésénél és bevitelénél) és a dokumentumok továbbításáig a földügyi hatóság felé. Az egész folyamatban semmilyen hivatallal, de még az eladóval sem kellett a személyes kapcsolatot felvenni, mindent az ingatlanügynökségek és egy ügyintézést segítő, közvetítő cég (First Hawaiian Title Company) készítettek elő, ellenőriztek. Mindent részletesen elmagyaráztak, kinyomtattak odaadtak a szerződés szövegétől kezdve az adott területre vonatkozó központi és helyi jogi, pénzügyi szabályokig, s a helyi közösségi civil szervezet szabályzatáig.
Az utolsó napon bejártuk a környéket. A Mesefalu területe Volcano településhez tartozik közigazgatásilag (korábban azt írtam, hogy Glenwoodhoz, de ez tévedés volt, csak határos vele, mint később kiderült a papírokból), amelyet a világ egyik legzöldebb, legváltozatosabb vegetációjú talapülésének tartanak. Úgy lehet elképzelni, hogy egy buja növényzetű erdőben, pontosabban dzsungelben a terep adottságainak megfelelően utakat vágnak (fele részben aszfaltozott, fele részben köves) és közöttük telkeket jelölnek ki. Az erdőtelkeken a lakók a legváltozatosabb, dimbes-dombos kerteket alakítanak ki az erdőjelleget megőrizve. A településen több képzőművészeti stúdió, pihenőpark (retreat), szálloda, étterem, iskola, játszótér is van.
Bennünket azonban, most – első hawaii-i utazásunk utolsó napján – nem a vulkáni csodák érdekeltek, hanem búcsúzni jöttünk a Mesefalutól. Egyelőre. Ki tudja, mikor látjuk személyesen legközelebb? Andrisék elkezdik a terület kialakítását és az építkezést. Továbbra is dokumentálni fogják a történéseket, ahogy eddig vezettem ezt a naplót. Feléled a Mesefalu honlapja is. Mi úgy tervezzük, hogy mintegy fél év múlva, lehetőleg azon belül jövünk vissza, hogy mi is közvetlenül bekapcsolódjunk a munkába.
A búcsút könnyebb eső kísérte. Nem zavart bennünket abban, hogy ezúttal motoros fűkaszával vágjuk magunk előtt az ösvényt. Ezúttal még többet sikerült felfedeznünk a területből. Egy újabb utat alakítottunk ki a terület belsejébe. Megnyugtatóan sokféle növényt találtunk, közöttük ehető gyümölcsöt is (guava) az ohiafák, páfrány, orchidea és más virágok mellett. A dimbes-dombos területen itt-ott kisebb házak számára alkalmas módon kialakítható, megtisztítható tisztásokat is felfedeztünk. Megnyugtató volt a búcsúlátogatás, „beleláttuk” a vadonba a mi kis Mesefalunkat. Az utolsó képen már a konai reptéren vagyunk. Egyelőre elbúcsúztunk Hawaii-tól. A történet ettől kezdve két szálon folytatódik: Hawaii-n és Magyarországon. Legközelebb San Francisco-ból jelentkezünk, ahol 3 napra megszakítjuk az utunkat hazafelé.
Utolsó kommentek