Így nevezik azt, ha valamit felügyelet nélkül vásárolunk, csak betesszük a pénzt, elvesszük a dolgot (pl. újság) vagy igénybe vesszük a szolgáltatást (pl. WC használat). Az eladó, szolgáltató bízik abban, hogy mindenki fizet és pontosan annyit az áruért, amennyi ki van írva, a pénzhez nem nyúl senki. Hawaii-on ezt a megoldást széles körben, szó szerint „úton-útfélen” alkalmazzák olcsóbb, házi termények – különösen zöldség és gyümölcs – árusítása során. A megoldás lényege az, hogy egy kis tetővel fedett asztalkára kirakják az árut és mindenhez tesznek egy kis cédulát, mi mennyibe kerül (banánfürt, egyéb déli gyümölcsök, zöldségek, növénypalánták). Ilyen árusító helyeket leginkább a kertek bejáratánál, vagy a nyitott kapuhoz közel, belül alakítanak ki.
Többnyire házi, biotermékekről van szó, amelyet speciálisan termelnek farmokon, vagy feleslegként áll rendelkezésre nagyobb kertekben. Az ember odamegy, kiválasztja, ami kell neki, s a kijelölt helyre leteszi, vagy dobozba, perselybe bedobja a pénzt. Néhol a pénzes dobozt, perselyt odaláncolják, máshol egy résen kell bedobni a pénzt, hogy ne férjenek hozzá illetéktelenek. A lényeg azonban a felügyelet nélküli, bizalmon alapuló vásárlás. Nem kell az eladónak naphosszat állnia a pult mögött, s várni a viszonylagosan ritkán érkező vásárlókat. Nem nagy az ilyen forgalom, de jó az eladónak és a vevőnek, az áru nem vész kárba. Leginkább a környéken lakó szomszédok élnek a vásárlás és az eladás ilyen lehetőségével, ismerik, és nem csapják be egymást. Persze, a vásárlás lehetősége adott az utazó, turista, vendég számára is. 
Utolsó kommentek