Magyar zászló lobog a Lava Tree Parkban lévő családias mini hotel kapujában, amelyet Györe László készített, aki szintén itt él, Székesfehérvárról jött el (a kapu a hotel honlapján látható). Irén a 70-es évek második felében jött el Magyarországról és 10 éve, Los-Angeles után telepedett itt le, amikor első látásra beleszeretett a mesés helybe. Barátaival rendbe hozták az akkor már működő, de lepusztult szállodát. Egy magas színvonalú, minden igényt kielégítő, 5 szobás kis szállodát (Lava Tree Tropic Inn, http://www.LavaTreeTropicInn.com, lásd a Virtual Tour képsorozatot) alakítottak ki egy nagyon szép, trópusi környezetben, amelyet Irén egyedül tart fenn, működtet. Rengeteg a munka, de a rendkívül szívós – nyugdíj korhatáron túli – asszony e mellett még napi rendszerességgel, versenyszerűen sportol (kajakozik a tengeren és rendre díjakat nyer), s állandó csapattal zenél is (ukulele). Szóval, nem mindennapi emberről van szó. Jól ismeri az itteni magyarokat, de nem mindennapos velük a kapcsolata, ami az elfoglaltsága mellett teljesen érthető.  

Már az előző ittlétünk alkalmával felvettük vele a kapcsolatot, de csak most sikerült vele személyesen találkoznunk. Első alkalommal „ziccerre” állítottunk be hozzá (vendégünkkel, Évával, jobbról a második képen, középen Irén, balról Marika), éppen otthon volt és néhány perces bemutatkozás, emlékeztetés után szinte azonnal kialakult egy szimpátia kapcsolat közöttünk. A rövid ismerkedést hamarosan újabb látogatás követte, amikor már kifejezetten azért jöttünk össze, hogy még jobban megismerjük egymást, elmeséljük kikerülésünk sztoriját, s elmeséljük egymásnak tapasztalatainkat és benyomásainkat az „útközben” megismert világokról, itteni és otthoni közös ismerőseinkről, a közösen megélt közeli és távoli – esetenként történelmi - eseményekről. Mindez a szálloda (amelyet részletesen bemutatott nekünk) kényelmes teraszán, kávézgatás és a trópusi erdő hangjainak, friss levegőjének és illatainak intenzív élvezete mellett. Egy igen őszinte, szókimondó, közvetlen, céltudatos és kitartó embert ismertünk meg Irénben, aki a találkozót követő napokban felhívott bennünket csupán azért, hogy a látogatást ismét megköszönje, s újabbat helyezzen kilátásba. Mi is hálásak vagyunk neki, hogy baráti körébe fogadott bennünket.