Szóval, mint mondottam az előző felvonásban, valami mély, személyes dologról van itt szó, amelyet nehéz csak úgy kapásból kipöccinteni. Az hogy ki vagyok, és mi az ami történik minden téren vitatható, de az nem hogy valahol valami radikális dolognak kellett történnie ahhoz hogy az ember világnézete, értékrendje, mivoltsága a feje tetejére álljon és többek között egy ilyen szituba akarja magát, családját, szeretteit, honfitársait tenni. Mindamellett hogy ott vannak az egyértelmű okok (Hawaii, DJ, napsütés ... ahogyan még az én generációm és baráti köröm szokta vót mondani.) De télre a fréfával, persze hogy egzotikus, meg szép meg minden, de ezek a dolgok csak hab a tortán. Magát a tortát nem olyan könnyű észrevenni, mert annyira az orrunk előtt van. Arról beszélek, hogy ez a hely nagyon messze van mindentől. Nem csak fizikai dolgoktól. Itt aztán nem lehet abba a megszokott kis hálóba kapaszkodni mint ahonnan én jövök. Itt szükségszerűen újra kell értékelnem sok mindent azzal kapcsolatban, hogy ki vagyok és ezért mit csinálok. Egy fejes az ismeretlenbe... amihez itt eléggé el tud vonulni az ember ha akar, és részt venni bármilyen szinten egy laza de intim közösségi életben, egy kis faluban amely valamennyire organikusan épül, ahogyan a helyzet diktálja a különböző szituációkból adódóan.
Egyszer vót hó nem vót. Vót egyszer egy gondolatom kb úgy 23-25 éves kor tájékán hogy jó lenne megtalálni-megtudni az élet értelmét. Tudom, ez most így sok egy falatra, de valami ilyesmi fogalmazódott meg bennem. Nem is tűnt ez akkor valami nagy kihívásnak, gondoltam bemegyek az akkori sulim (Los Angeles Valley College) könyvtárába, és elhozok egy párat az úgymond nagyoktól (itt filozófusokra gondoltam leginkább), felkészülve arra hogy az élet értelme valószínűleg nem valami kézzel fogható dolog, hiszen akkor mindenhol ezt árulnák a sarkon. Ekkor még nem volt internet, a válaszhoz nem volt olyan könnyű hozzáférni. A lényeg a lényeg, nem találtam egyértelmű választ arra hogy mi lenne az élet értelme, miért küzdjek egy életen keresztül, ki a jó és ki a rossz, merre van a helyes út, ha van ilyesmi.
Mondanom sem kell persze, azok akik ezt végigdarálták most mosolyognak, de ők is tudják, hogy ezt az utat nem lehet senkinek sem megtakarítani, átadni, elmondani, levágni,... ezt mindenkinek magának kell végigjárnia. Nem kell sietni, de nem lehet örökké elkerülni sem. Valaki rohan előre (ilyen vagyok én is, ez nem feltétlenül jó), valaki meg veszettül kapaszkodik minden körmével abba amit ért, abba ami biztonságos, abba ami megszokott, és nem akar hallani változásról vagy új dolgokról... esetleg csak a hiradóban hogy másokkal történt meg. És persze van a kettő között még egy rahedli más verzió is. Mondanom sem kell, csupán hat évembe telt hogy kiderítsem hogy rossz kérdéseket tettem fel magamnak... illetve, rosszul tettem fel a legfontosabb kérdést... illetve nem jól kérdeztem.... illetve.. hmmm megintcsak újabb eszközök után kell néznem amelyek jobban elmagyarázzák a következő gondolatmenetet. 
(A képen Albert Einstein sétálgat-beszélget Princeton-ban Kurt Godel-lel)
Ismerkedjünk meg Kurt Gödel-lel és azzal, hogy miért fontos számunkra az ürge. Nekem ez volt a repedés a falon. Az aminek nem szabadott volna ott lennie, mert ahogyan jobban és jobban megértettem a jelentőségét ennek a felfedezésnek, az a világ amit ismertem, elég rövid idő alatt szertefoszlott miközben rajta álltam. Azóta egy kicsit olyan mintha egyfolytában zuhanna az ember, hiszen semmi sincs amiben megkapaszkodhat... illetve talán a hit az ami talán enyhíti az űrt sokaknak, de az is csak egy télapó sztori a köbön. Így tehát mindenkinek marad az amit csak ki tud találni és ahogyan meg tudja magyarázni a saját és mások tetteit. 
Na mire felocsúdtam abból a porfelhőbő amit ez a muki okozott nekem, már késő volt menteni bármit. El kellett eresztenem azt a matematikai és ezért komolyan tudományos modellt a világról amit eddig szorgosan szövögettem. Teret kellett hogy engedjek a létem megmagyarázhatatlanságának és annak, amit ez jelent még akkor is ha nem tudom felfogni. Vagyis ha az hogy "ki vagyok" megismerhetetlen, akkor most komolyan, mi a f*sz van? Hova, merre, hogyan, kivel, kivel nem, és mindenek előtt MIÉRT? Ha azt sem tudom megmondani hogy ki vagyok, hogyan lennék képes bármit is megfogalmazni aminek bármilyen tényleges alapja van?
Ilyenkor szoktak rámszólni, hogy hagyd levegőt venni az olvasót, mert már füstölnek az áramkörök. Ok.. akkor egy par nap mulva belemegyünk a Kétrés Kísérlet-be, amitől a következő hátast dobtam... és mindennek mi köze van a Mesefaluhoz vagy Hawaiihoz? Azt majd meglátjuk, most csak gyüjtögetjük azokat a fogalmakat és ismereteket amelyek a magyarázathoz szükségesek. Az angol nyelvű videót itt lehet megtekinteni
.
Utolsó kommentek