Itt, Új-Zélandban a világ legtermészetesebb dolga a természetben élni. A városi lét számít kivételnek. A modern kormányzatok mindent megtesznek azért, hogy a természet közeli élet természetes is maradjon minél több ember számára. Ez egyben mindennapos küzdelmet is jelent az elemekkel a föld alatt (bányákban) és a föld felett (mezőgazdaság, területek lakhatóvá tétele, útépítés).
A folyókat nem szabályozzák, a hegyekből lezúduló vizek gyakran okoznak árvizeket, s ilyenkor házak kerül(het)nek víz alá. Nem ritka, hogy patak vezet keresztül a kerten, vagy vízesés zubog a kert végében. Erről saját szemünkkel győződhettünk meg. A nagyszámú marha és birkalegelőket mély árkok övezik, hogy ne iszaposodjanak el. A telkek igen nagyok, erdő, mező, termőterületek, karámok is elférnek rajtuk, szinte mindenki gazdálkodik vidéken. Állatokat tartanak (tehén, birka, kecske, alpakka, csirke).
A környéken, ahol most vagyunk (ezt a vidéket mutatják be a képek), néhány hónapja volt egy nagy árvíz, nagy volt a kár, bár mindössze egy nap alatt jöt és ment le a víz. Korábban - kb. fél éve - pedig egy szomorú bányaszerencsétlenség történt, az utóbbiban (robbanás) 26-an haltak meg. Mindkét esetben már aznap megkezdődött a gyűjtés a károsultak megsegítésére, az árvák sorsának megkönnyítésére. Amikor az árvíz elzárta Mátéékat, azonnal jöttek a szomszédok, hogy nem szenvednek-e valamiben hiányt. A kiwi karakter további jellemző eleme az egyszerűség, természetesség, közvetlenség, humor és vidámság (erről a kiwi emberekről szóló albumok sora tanúskodik). S valóban, a körülményeskedés, protokoll legapróbb jeleivel sem találkozunk eddig.
Utolsó kommentek