Megcsörren a telefon. Jaj, drágám - mondja Annus néni - gyönyörű paradicsomom van, most hoztam be a kertből, vegyszermentes, kicsattan az egészségtől, kell-e valakinek a Mesefaluban. A legjobbkor hívsz - szól a válasz - nekem most épp jól jönne, de nem csak úgy nyersen, hanem megfőzve lecsónak, paradicsomlének, eltevésre és azonnali fogyasztásra. Semmi gond, megcsinálom. - mondja Annuska. Tudom, hogy fantasztikusan finom lesz, nem csak azért, mert Annus néni nyugdíjazása előtt szakács volt, hanem azért is, mert a néhány hete eltett csípős csalamádé is isteni finom. Jó néhány üveg még a télre is kitart. 

Annuska először látogatott el Piroskáék erdei otthonába

Pár hónapig egyedül leszek, mert Marika, a párom külföldre ment unokázni. A közösségünk tagjai rendre hívogatnak, mi újság, megvan-e már a baba, s megkérdezik azt is, hogy érzem magam egyedül, hívnak ebédelni, vacsorázni, beszélgetni, s szívesen benéznek ők is hozzám. Gyertek csak, sok gyümölcsöm van - alma, szilva, körte, fekete szeder, szőlő - visztek belőle, s persze jót beszélgetünk is majd. Piroskáék "vadrezervátumába" össze is szedünk pár ládányi lehullott gyümölcsöt, a dámszarvasok kedvenc csemegéjét. Persze, senki nem jön üres kézzel, főtt étel, sütemény érkezik minden "járattal".

Útban a vadrezervátum felé a finomságokkal

Közben kiderül, Annuska nem volt még Piroskáék erdei házában, a kicsiny vadasparkban, nosza, elviszem őt kocsival, s egyúttal elszállítjuk az újabb paradicsom és paradicsomlé szállítmányt. A hozzám érkező barátok is velünk tartanak, így az egész csapat megy ki romantikázni. "Egymásnak adjuk" így a vendégeinket, hiszen biztosak lehetünk benne, a jó emberek megkedvelik egymást. Nincs is másképp. Az első perctől kezdve, mint régi barátok beszélgetnek, s találnak természetesen közös pontokat az életükben, újra megerősödve a tudatban, mennyire kicsiny ez a világ.

A dámszarvasok nagyon jól érzik magukat Pirosáék "szárnyai alatt"

Így telnek a Pázmándi Mesefalu hétköznapjai. Minden család tartogat, nyújt valami érdekeset, hasznosat a többiek számára. Biokertet, amely mindannyiunk éléskamrája, vendégházat, ahol ellakhatnak mindannyiunk vendégei, erdei pihenőt és vadrezervátumot, különleges élményt kínálva a közösség tagjainak és barátainknak, javítóműhelyt, ahol elromlott gépeink, eszközeink újabb lehetőséget kapnak a további szolgálatra. Folyamatosan keressük a lehetőségeket, mivel tudjuk segíteni, szolgálni egymást.

A félénk állatok hamar megszokják a látogatókat, a fínom falatok sokat számítanak

Ha valakinek helyben megoldható igénye, gondja van - például ha valami eszközre van szükség, javítás, beszerzés, közlekedés, kutyasétáltatás, ház körüli munkák, vagy csak éppen ránézni egymás házára, ha valaki elutazik - először egymást keressük meg, mit lehetne tenni, kihez lehetne fordulni. De a legfontosabb, számíthatnunk egymásra, összejárunk, sokat beszélgetünk, szórakozunk (pl. kártyázunk), s valóban úgy érezzük bármelyikünk házában mindannyian otthon vagyunk. Általában ajándékkal állítunk be egymáshoz (többnyire finomsággal), no nem azért, mintha ez valamiféle elvárás lenne, hanem olyan jól esik látni az örömöt, amellyel fogadják.

A városi vendégek le vannak nyűgözve a környezettől, s a sok érdekességtől az állatok szokásairól

Bár gyakran találkozunk, sosem fogyunk ki a témákból, érdekel bennünket mi történt a másikkal az elmúlt időszakban, mi a véleménye a közel és távolban, most és régebben történtekről, s persze a falu történetekben kifogyhatatlan múltjáról is. Leginkább azonban arról beszélünk, mi mindent tudunk csinálni még közösen, mi lenne jó mindannyiunknak, s mivel tudjuk segíteni a környezetünket. Közülünk mindenkinek van valamiféle közéleti, önkéntes tevékenysége is, amivel a tágabb környezetet szolgálja (pl. a helyi újság szerkesztése, internetes oldalak működtetése, foglalkozás a gyerekekkel, szakmai segítség a helyi közügyek intézésében, a környezetvédelemben és más területen). Ezek is kínálnak megbeszélnivalókat. Jó érzés ebben a társaságban, hogy mindenki önmagát adhatja, nem kell szerepet játszani, a kölcsönös tisztelet, megbecsülés és szeretet, s nem utolsó sorban a humor (sokat nevetünk, kifigurázzuk magunkat is ha kell ...) határozza meg az alaphangot, erre számíthatunk egymástól.

Piroska és a férje Gábor is a legkisebb fűszálig ismeri az erdőt, a dámfiú is figyelmesen hallgatja az előadást

Jó kérdés, hogy miért Mesefalu egy ilyen baráti kisközösség, hol vannak a kezdetben megfogalmazott természetközeliség, környezetvédelem, hálózaton kívüliség, önfenntartás elemei ebben a kisközösségi életben. Ezek az értékek, követelmények számunkra nagyon fontosak, életvitelünk - mondhatjuk - alapnormái. Amint lehetőségünk nyílik rá, válaszutak elé kerülünk, döntenünk kell, akkor ezek szellemében lépünk tovább lehetőségeink keretei között. Mi ezeket a követelményeket az adott lehetőségek keretein belül igyekszünk megvalósítani, követni, s hozzájuk igazodva a meglévő adottságokat az ésszerűség és elviselhetőség határain belül átalakítani.

A varázslat néhány óra volt csupán ... köszönjük!

Igen, ez egy kompromisszum az ökofalvak klasszikus, elszigetelődő megoldásához képest. Úgy látjuk azonban, hogy többségünk számára ez az út az, ami a gyakorlatban kivitelezhető. Számos elképzelésünk van, amellyel erősíteni tudjuk kisközösségünk "öko" jellegét (közösségi biokert, megújítható energiaforrások és környezetbarát építkezés, egyéb megoldások alkalmazása, a helyi piac létesítésének elősegítése, a Vadvédelmi Központ ismeretterjesztő munkája és a gyerekek bevonása a környezetvédelembe, az őstermelők jobb helyzetbe hozása), Mindezt nem látványos akciókkal, hanem megfontolt, kisebb lépésekkel, a személyes, baráti kapcsolatok kiszélesítésével, mindannyiunk adottságainak lehető legjobb kihasználásával, egymás kiszolgálásával, az új elemek szerves beépítésével meglévő életviszonyainkba.