Négyen, egy szűk héten át a vendégekkel utazgatunk. Alkalom nyílik arra, hogy a házigazdák is ellátogassanak olyan helyekre, ahová azért nem mennek el, mert vagy éppen nem érnek rá, vagy mindig csak tervezik és halasztgatják, mert alkalmasabb időre várnak. A terepjáróval, "telt házzal" indultunk egy nagy körútra a sziget partja mentén. Timit a növények és állatok, főleg a madarak bűvölték el, a bálnáktól és famatuzsálemektől kezdve a legapróbb fűszálakig. Nem győzte meghatározni azokat és összevetni európai hasonmásaikkal, amelyekkel azonban ennek ellenére nincsenek rokonságban.
Évát leginkább a tájak változatossága nyűgözte le, gyors tempóban haladva rögzítette emlékezetében szebbnél szebb képeket, s csak amikor "túlcsordult", akkor vette elő iPhone-ját, hogy másnak is bepillantást adjon majd ebbe a csodavilágba. Az egyhetes körutazás főbb állomásai: 1. nap (szerda): A Mesefalu szomszédságában lévő Akatsuka orchidea kertészet volt az első állomásunk, Timi csak kapkodta a fejét a gyönyörűségektől. A következő állomás Volcano faluközpont (a Mesefalu ide tartozik), amely talán a világ egyik legzöldebb, legvirágosabb települése, mert egy trópusi erdő az egész. Többnyire művészek lakják. Ezután a szintén közeli, hatalmas Volcano Nemzeti Parkban töltöttük a nap nagyobb részét: lávabarlanggal, füstölgő sziklarepedésekkel, működő és kihűlt vulkánokkal, trópusi sétautakkal, geológiai múzeummal egy több száz négyzetkilométernyi területen.
A nap további részében a Mesefaluban néztünk körül, majd a kalapanai esti gazdapiacra indultunk, ami inkább egy népünnepélyre hasonlít a maga zsivajával, kézműves kirakodóvásárával, "lacikonyháival", s természetesen élőzenei előadásával. A legérdekesebb itt az emberek tömege és sokfélesége egy meglehetősen szűk helyen. 2. nap (csütörtök:) Hilo város, Hawaii Botanikus Kert (az itteni legnagyobb és legszebb, tengerparti pihenőhelyén piknikeztünk a látogatók elismerő tekintetei és megjegyzései kíséretében), Akaka vízesés (135 m, kétszer olyan magas, mint a Niagara, de nem olyan széles és bővizű), Hilo strandolás (teknősbékával, kacsákkal), első este kártyázás (preferansz).
3. - 4. nap (péntek és szombat) Honoka'a (fantasztikus kávézás), Waipio völgy (lenyűgöző látvány, 3. kép), Waimea, Hawi, Kapa'au (I. Kamehameha király szülőhelye, szobra), "the end of the road" (az út egy szakadék felett ér véget, végig látható a sziklás Hamakua-part (fantasztikus!). Innen Kona felé vettük az utunkat a tengerpart vonalát követve. Egy történelmi parkban - Kamehameha király egyik lakóhelyén, az 1800 körül elpusztult település maradványait (fenti kép) néztük meg, majd a Spenser Parton (Beach) strandoltunk egyet, ahol komfortos kempinget, fürdőhelyet találtunk. A délutáni nap és a langyos-hűs víz nagyon kellemes volt az izzasztó séta után.
Jó volt ezután megérkezni - kis bevásárlás után - egy éjszakás, háromszobás szálláshelyünkre Waikoloa üdülőfaluba, ahol - Paniolo Greens Resort - minden lehetséges kényelem biztosítva volt, vacsora alvás. Másnap reggel a néhány km-re lévő tengerparti sétával kezdtük a programot gyönyörű környezetben (fenti kép), halastavakat kerülgetve. Sétautunk a tengerpari luxusnyaralók mellett a Waikoloa Hiltonba vezetett (korábban már bemutattam, az alábbi kép). Innen Kona központjába autóztunk, amely egy üdülőközpont, ahol minden a turistákat, vendégeket szolgálja. A folyamatosan működő piac volt az utunk célja, de a sokféle ismeretlen déligyümölcsön kívül nem kínált más látnivalót.
A visszaúton meglátogattuk a Kona Joe kávéfarmot alábbi kép), ahol a világhírű, eredeti Kona kávét készítik (egyórás "üzemlátogatás", sok okosság a kávéról, kóstoló, ajándékok). A visszaút a sziget déli csücskén keresztül vezetett. Évának sikerült egy kókuszos bódénál megkóstolnia az eredeti, helyben, "frissen csapolt" kókusztejet és kókuszt, amit már korábban megjelölt kihagyhatatlan célként (lásd alább a második képet). A hosszú hazaút végén, rögtönzött esti programként meghívtak bennünket egy marhagulyás vacsorára a farmra, ahol Timi lakik és önkénteskedik. Kellemes volt a vendégség és nagyon finom volt a vacsora.
5. nap (vasárnap): A Makuu-i gazdapiacon kezdtük a napot, ami a legnagyobb ebben a műfajban a Nagy Szigeten. Szinte mindent lehet kapni, hatalmas a tömeg, de nagyon jól szervezett az egész, van elég hely. Ide valóban vásárolni jönnek az emberek élelmiszert, növényeket leginkább, de van ruha, ajándék, használt cikkek, szolgáltatások (masszázs, tanácsadás). Évát is inkább a "gazdapiac jelenség", a sokféle ember viselkedése ragadta meg inkább, mint a vásárlási lehetőség. Mi is így vagyunk ezzel. A piac után a már előre beharangozott Hot Pond, a meleg vizű termál strand következett. Itt fogyasztottuk el a piacon megvett zöld papaya salátáinkat (Mari csípős menteset, Éva közepesen csípőset, én pedig a rettenetesen csípőset). A heves napsütésben fantasztikusan jól éreztük magunkat a hűsítő vízben.
A Lava Tree Park csak néhány perc autóút a Hot Pondtól. Nem hagyhattuk ki a 400 évvel ezelőtt izzó láva által elöntött és megkövestített, hatalmas ohiafákat. a kb. félórás erdei séta után "ziccerre" meglátogattuk itt a parkban élő, magyar Irene Grunfeldet, akivel eddig személyesen nem találkoztunk, csak telefonon egyeztetgettünk az előző látogatásunkkor. Egy kis családi szállodát működtet (Lava Tree Tropic Inn). Otthon volt és nagyon szívélyesen fogadott bennünket! Igazi , külön kis Paradicsomot teremtett az egyébként is paradicsomi környezetben (róla majd külön is írok). Megmutatott mindent, s megbeszéltük, hogy folytatjuk az ismerkedést. Hazatérve a Mesefaluban egy bográcsos paprikás krumplival és preferansszal fejeztük be a napot és a heti programot.
6. nap (hétfő): Ez már az elutazás napja, de azért tartogatott még meglepetést nem csak Évának de nekünk is. Összecsomagolva indultunk Hiloba, ahonnan a repülő indult. Az egész délelőtt még szabad volt, így meglátogattuk a még számunkra is ismeretlen Big Island Candies csokoládéüzemet (lásd fent), nem messze a repülőtértől. Igazán kellemes meglepetés ért bennünket. Az ajtóban kis édességgel fogadtak bennünket és egyből a kávépulthoz irányítottak az igen reprezentatív kiállítóhelyiségben. A legkülönbözőbb sima, töltött csokoládék és kekszek sokfélesége volt a gondolákon, többnyire kóstolókkal kis tálakban. Az édesszájúaknak ez maga a Mennyország. Persze lehet vásárolni is, de nem kötelező. Egy hosszú üvegfal mögött látható volt az egész üzem, minden egyes munkafázis, ahogy élőben gyúrták, formálták, töltötték a legkülönbözőbb csokoládékat.
Még belefért egy séta a Hilo központjában lévő parkban (lásd a fenti képet) és a Coconut-szigeten (nagyon szép strand) és egy bevásárló központ (Ross, ahol nagyon jól lehet vásárolni minőségi dolgokat), hátha akad valami hasznos kis ajándék, de semmi sem ragadta meg a fantáziánkat, pedig erről még egy "duplafedelű" szóviccet is fabrikáltunk: "Minden Ross-ban van valami jó!" Most éppen nem találtunk semmit. Egyébként sem hobbink a bevásárló központok látogatása. A reptéren várni és búcsúzni mindig különleges, vegyesen jó és rossz, összességében borzongató érzés. Mit hoz/hozott a látogatás a vendégeknek? Lesz-e hasonló találkozás itt még valaha? Most sem volt másképp, de nekünk ez már kezd megszokottá válni. Egy kis fejezet lezárul. Visszazökkenünk az itteni hétköznapokba: munka és pihenés, barátok és a csodálatos természet.
Utolsó kommentek