Az elmúlt éjjel órákon át foglalkoztatott a gondolat, hogyan folytatódik a három hónapos „kalandunk” és milyen hosszabb távra szóló „forgatókönyvek” lehetségesek, hogyan látom most a kérdést: lehet-e offgrid módon élni itt, másutt, ha igen hogyan? Kialakult bennem egy elképzelés az álom és ébrenlét határán, amelyet meg fogok majd beszélni Marival, Andrisékkal és másokkal, akit a gondolat érdekelhet. Valahol azt olvastam, hogy a középkori „aranycsinálók” az aranykészítés titkát nem tudták felfedezni, de közben számos más, hasznos dologra jöttek rá megteremtve a kémia alapjait. Lehet, hogy a „föld megmentése” pusztán az offgrid életmóddal nem lehetséges, de arra törekedve új, megoldások sora születhet meg. Az éjjeli gondolkodásom eredménye egyike lehet ezeknek? Lássuk!
Az egyik kiinduló pontként a hely szolgált, ahol most vagyunk. Egy „offgrid paradicsom”, amely lényegében a két tulajdonos barát (Robinette és Daron) közös, részleges otthona. Azaz van máshol is lakásuk, s ezt időnként kiadják „megbízható” embereknek. Azaz: 1. megnyitják az otthonukat mások számára, 2. több helyen élnek, 3. vendégeikkel szemben komoly elvárásaik vannak, 4. az otthonuk környezetbarát (green) és offgrid, tiszta, kulturált, a személyes tárgyak minimumra vannak korlátozva. (Ez utóbbi – az offgrid élet egyik alapvető követelménye, mondhatjuk: törvénye – azt jelenti, hogy szinte semmi felesleges dolgot nem tárolnak, amit nem használnak, semmi sincs „útban”, amit ide-oda kellene pakolgatni, kerülgetni, csak foglalná a helyet. Természetesen vannak a tulajdonosok számára kedves tárgyak, képek, szobrok, emlékek, amelyeket a vendégek nagy tiszteletben tartanak, nem nyúlnak hozzájuk, s van olyan, amit csak kizárólag ők használnak (pl. számítógép, telefon, ruhák, élelmiszer, tisztálkodó eszközök, stb.).)
Az ötlet lényege, ami tehát éjjel felmerült bennem az, hogy mi volna, ha a világ különböző pontjain, az otthonaikat ilyen feltételekkel „megnyitó” emberek egy sajátos, globális közösséget alkotnának, s alaphelyzetben egymásnak nyújtanák a második, harmadik, … akárhányadik otthon lehetőségét. Például, ha a mi pázmándi lakásunk – színvonalban nem marad el az ittenitől – is része lenne egy ilyen „otthonmegosztó közösségnek” (homespace sharing community), kiket, milyen alapon engednénk be oda, mit várnánk el lakótársainktól? Elképzelhető lenne ez? Azt hiszem igen, ha biztosan tudhatnánk, hogy képesek úgy élni, ahogy mi, úgy vigyázni a dolgainkra, ahogy mi, olyan viszonyt kialakítani a szomszédjainkkal, amilyent mi. Éppen ezt tudná biztosítani az otthonmegosztás, -csere közösségi jellege, ha ahhoz tartozni csak megfelelő ajánlások, próba, valamiféle beavatás és a közös értékek, szabályok vállalása alapján lehetne.
El lehet képzelni egy ilyen újfajta, globális közösséget, amely azt vallja, hogy a földkerekség az otthonunk (The Earth is your home!), alapértékei között olyanok fogalmazódnak meg, mint a humanitás és szolidaritás, személyiség és a különböző kultúrák tisztelete, a világ egysége, harmonikus élet a természettel, törekvés az offgrid életmódra. Jelmondatszerűen például: Open your home, go green, offgrid and global! Érdekes, hogy az offgrid közösségek szinte mindegyike kínálja a vendégfogadás lehetőségét, mintha bele lenne kódolva ebbe a törekvésbe az egymás keresésének, látogatásának igénye, ami azonban még korántsem bontakozott ki, kevéssé ismert, különösen a nagyközönség számára.
A „nyitott otthon” ötletét tovább gondolva, milyen érdekes lenne, hogy a közösség tagjai szabadságukat, nyugdíjas éveik egyes részeit a világ legkülönbözőbb pontjain tölthetnék el, de nem turistaként, hanem az egyik otthonból egy másik otthonba költözve, ahol a körülményeket illetően – a helyi sajátosságokat természetesen figyelembe véve – arra számíthat, amit ő is elvár másoktól. A közösség tagjainak az otthoncserék esetében, általában nem kellene fizetni semmit, mert a rendszer a szívességbankok mintájára (LET’s, local exchange trade system) működne. Azaz, mindenkinek lenne egy „vendégnap számlája”, amely ha egyensúlyban van (az adott és kapott napok száma átlagban kiegyenlítődik), akkor nincs költség. A rendszerbe be lehet vonni megbízható, a háztulajdonos tagok által hitelesített vendégeket is, akik azonban vagy fizetnek, vagy egy-egy tag „számlájára laknak”. Nagyon fontos követelmény lenne azonban, hogy a tag teljes felelősséggel tartozna „behozott” vendégeiért. Ilyen módon a rendszer szolgáltatásként is működne (ahogyan például mi most Rabinette otthonában lakunk), s a piacot a tagok megbízható ismerőseinek, barátainak, rokonainak köre alkotná.
Nem tudom megítélni ebben a pillanatban, hogy ez az ötlet mennyire eredeti. Eddig nem találkoztam hasonlóval. Néhány ismert elemet egyesít (LET’s, fizetővendég szolgálat, falusi turizmus, cserediák rendszer, stb), s alakít át, igazít sajátosan a „nyitott otthon” követelményeihez. Sok megoldandó kérdést is felvet, mint például a világ legkülönbözőbb tájain lévő egyes otthonok „csereértékének” egységes rendszerű megállapítása, vagy a közösség érték- és szabályrendszere. Az ilyen nem mellékes részkérdéseken még sokat kellene dolgozni, ha maga az ötlet mások számára is jónak tűnik. Meglátjuk. Gondolkodom, megbeszélem másokkal és várom a hozzászólásokat is!
Utolsó kommentek